Senki sem gyanúsíthat azzal, hogy szűk és egysíkú az érdeklődési köröm, de azzal sem, hogy valaha botanikus kertbe vágytam volna. Azonban a harmadik napon (jaj de kár, hogy nem a negyedik, hogy biblikus vonatkozása is legyen a történetnek!) a hivatalos tájékoztató után körbevezettek minket Padova botanikus kertjében. Mindenidők első, és alighanem az egyik legszebb botanikus kertje található a város szívében. Én is, aki aztán tényleg inkább a fauna csodálója vagyok, egyik ámulatból estem a másikba a monumentális épületek, hangulatos és tematikus üvegházak és több száz éves növények (szószerinti és képletes) erdejében. Furcsa érzés farkasszemet nézni egy olyan pálmával, amit például Galileo Galilei is minden bizonnyal szemügyre vett egy-egy sétája alkalmával.
A tájékoztatón egyébként felszólalt az egyetem néhány vezetője mellett maga a rektor is. (Kicsit furcsállom egyébként, hogy én magam két diplomaosztó után sem találkozhattam eddig az egyetemem rektoraival, több mint öt év alatt egyetlen kari eseményen sem… de térjünk vissza Professzor Rozario Rizzuto rektor úrra inkább). Minden sallangot és álságos formalitást mellőzve olyan lezser eleganciával fogadott minket, amit talán tényleg nem lehet eltanulni sem az olaszoktól. Szellemes volt, de nem komolytalan, mesélős, de nem terjengős, közvetlen, de nem tiszteletlen. És annak ellenére, hogy a tudományos élet egyik legelitebb pozícióját tölti be, nem lengi körül az a jellemző állott szagú pátosz és önhittség, ami sajnos annyi magas rangú értelmiségit rabol el a jó ízlés és a realitás világából.
Hozzáteszem, hogy az általános tájékoztató – ahhoz képest, hogy majdnem két órás volt – szinte semmilyen információt nem adott, néhány érdekességtől eltekintve, melyek elsősorban a város történetéről, jelentőségéről és híres lakóiról, valamint azok jelentőségéről szóltak. De azt hiszem a nap legnagyobb nyeresége az volt, hogy végre megismertünk jó néhány Erasmus hallgatót: németet, lengyelt, vietnámit, franciát, albánt, amerikait… és további magyarokat természetesen!
Este már kicsit nemzetközibb volt a borozás, pálinkázás, de a buliba aznap sem jutottunk el. (Spoiler alert! Negyedik napon már eljutottunk a buliba.) Búcsúzóul néhány képet küldök, amit Laci fotózott a botanikus kertben.
