Otthon maradt a májkrém

Otthon maradt a májkrém


A vendéglátás nem egy tánc

2016. május 12. - Pacuha Emzi

„Elindult valami.” Annyiszor, annyiféle kontextusban hallottuk már ezt a hangzatos – ám az általánosság finoman óvatos páncélja mögül ki nem kandikáló – kifejezést, hogy szinte teljesen elvesztette ígéretes jelentését, és egyelőre annyi mögöttes tartalmat hordoz, hogy „még nincs semmi”. Hogy…

Tovább

Itt kolbászból van a kerítés!

Helyesbítve nem kolbászból, hanem a nagy múltú  holland nemzeti ételből: krokettből. Egyébként pont volt lehetőségem megkóstolni egy gulyásos ízesítésű krokettet, ami instant átváltoztatott betyárföldi ételkritikussá. Megsöndörítve a bajszomat haraptam bele az ételbe, elvakulva a nacionalizmus és a…

Tovább

Itt lakom, látod, ez az a hely

Intim Torna Illegál: Albérletem Kicsit elmaradtam a blog írással, de ez csak azért van, mert rengeteg a program itt (hála az ESN-szervezőknek, és a többi lelkes Erasmusosnak). Legalább minden második napra jutna egy jó buli, egy kis borozgatás, városnézés, vacsora a helyiekkel, régebb óta itt…

Tovább

Mosoly, kávé, Aperol

"Akik élnek, azok délnek mennek,Akik haldokolnak, északnak." A sztereotípiákat mindig kritikusan kell kezelni. Akkor is, ha éppenséggel pozitív hangvételűek ezek az általánosítások. Bár tudtam, hogy az olasz egy nyitott, jókedvű és alapvetően barátságos népség, de sosem…

Tovább

Világnak Virága

3. nap

Senki sem gyanúsíthat azzal, hogy szűk és egysíkú az érdeklődési köröm, de azzal sem, hogy valaha botanikus kertbe vágytam volna. Azonban a harmadik napon (jaj de kár, hogy nem a negyedik, hogy biblikus vonatkozása is legyen a történetnek!) a hivatalos tájékoztató után…

Tovább

Zöld, Sárga, Narancssárga

2. nap

Gyermekkorom olasz nyaralásai teljesen fals képet alakítottak ki bennem az olasz közlekedés kultúrájáról. Bibone, Caorle, Lido del Sol útjai a legnyugodtabb, legelőzékenyebb autósokkal voltak tele. Csakhogy ezen autósok elsősorban szintén nyaraló, túlnyomórészt német turisták voltak, akik akár száz…

Tovább

Apokalipszis és Paradicsom

1. nap

Február 29. Az első Erasmus napom egy végtelennek tűnő busz úttal kezdődött. Mindig elfelejtem, mekkora agónia egy ilyen tízórás éjszakai, és lelkesen vállalom újra meg újra ezt a zsibbadással, gémberedéssel és bosszankodással járó megpróbáltatást. Azonban Velencéhez érve egy sokkal nagyobb…

Tovább
süti beállítások módosítása