Helyesbítve nem kolbászból, hanem a nagy múltú  holland nemzeti ételből: krokettből. Egyébként pont volt lehetőségem megkóstolni egy gulyásos ízesítésű krokettet, ami instant átváltoztatott betyárföldi ételkritikussá. Megsöndörítve a bajszomat haraptam bele az ételbe, elvakulva a nacionalizmus és a honvágy ködös fellegétől. Elmegy-szólt az ítélet.

Amit még mindig nehéz megszoknom, hogy a hollandok úgy tessékelik odébb az embert, hogy gyengéden belemarkolnak az ember kezébe és kissé odébb húzzák. Ennek eredményére én az összes fiúra azt hiszem, hogy ismerős azért markolásznak. A lányokra meg azt, hogy mindenki akar tőlem valamit.

Kölnben és Utrechtben voltam az elmúlt héten. Köln nagyon hasonló felépítésű mint Budapest, ugyanúgy lökdösődnek a villamoson, tömeg a vásárló utcán, és pár menekült is kullog az utcákon. Esküszöm hiányzott ez. A város lakosság elég vegyes, a nyelv szimpatikusabb, kevésbé érzem azt, hogy le akarnak köpni itt, miközben beszélnek. Mivel kocsival mentünk megtapasztalhattuk, hogy mi a különbség a holland és a német autópálya között. Hollandiában a sok kamera miatt mindenki betart minden sebességkorlátozást, míg Németországban, ha nem 260-al mész a belső sávban, már dudálnak. Itt egy kép, ahol egy sávban két sor autó áll:

A város maga nem túl látványos, a dómon és a hídon kívül a 2km-es vásárlóutca jelentett látnivalót. Nyilván az este tartogatott volna még izgalmakat a városban, de partnerem, akivel mentem nem a tradicionális városnézések híve (4 órát shoppingolt) így a Celeb vagyok ments ki innen utat választottam.

Utrechtbe este volt lehetőségem ellátogatni "egysörre". Mindannyian ismerjük ezt a kifejezést, az egysörre azt jelenti, hogy másnap hajnalig bulizol. Ez a város gyönyörű volt, volt egy egyedi hangulata, amikor egymás mellett sorakozó bárok és kocsmákból kilépve egy tökéletes pezsgésű városba lépsz ki. A helyek tömöttek, de a tömeg megfelelő sűrűségű a diffúzióra. Itt volt lehetőségem egy koncertet meghallgatni, amin mai popslágereket (Nótár Mary valamiért nem volt) élőben dolgoztak fel. Hatalmas buli kerekedett: fiúk ölébe lányok, kezek a magasba, első sorban pedig az öreg papa úgy nyomta, mintha most jött volna meg a 13. havi nyugdíj.

Munkával kapcsolatban körvonalazódnak már a projektjeim, de egyelőre még elég sok az üres járat, amit tudományos könyvek (tényleg) és kevésbé tudományos facebookozással töltök (ez gondolom hihetőbb)

Csók, csók puszi-puszi- Nótár Mary